Tizenkét órás felolvasómaratonnal ünnepelte Szabó Magda születésnapját Debrecenben a Csokonai Nemzeti Színház és az idén 130 éves Svetits Katolikus Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium. Az Ókút című önéletrajzi ihletésű regényt a MagdaFeszt zárónapján az írónő gyermekkori otthona és a titokzatos „ókút” helyén olvasták fel neves művészek, irodalmárok, nővérek, diákok, tanárok.
„Az Ókút a megérkezés, az emlékezés, a gyermekkor és a szembenézés könyve. Szabó Magda 53 éves volt, amikor megírta. Ekkor már elismert, népszerű író, olyan regényekkel a háta mögött, mint Az őz vagy a Freskó” – mondta a regényről Juhász Anna irodalmár, a különleges felolvasómaraton egyik résztvevője. A tizenkét órán át tartó maratonon Puskás Istvánnal, Debrecen kulturális területért felelős alpolgármesterével, a Csokonai Nemzeti Színház művészeivel – Vadász Dániel igazgatóval, Varga Klára, Vékony Anna, Mercs János, Vranyecz Artúr színművészekkel –, valamint a debreceni Svetits-intézet diákjaival és tanáraival, illeve az iskolát fenntartó Boldogasszony Iskolanővérek rend tagjával, Géczy M. Erzsébettel együtt olvasták fel az Ókutat.
Juhász Anna szerint a különleges eseményen mindenki megtapasztalhatta a közösség erejét. „A közös olvasás mágia, együtt kerülünk be a könyv és az alkotás titkába, felerősítjük a megértés és a megérkezés lehetőségét” – fogalmazott. Az irodalmár szerint egy Szabó Magda-könyv olvasása elemi élmény, beavató folyamat. Szabó Magda „azért tud ma is sokat adni, mert nemcsak történeteket mesél, hanem nagyon mélyen beszél az emberi érzésekről. Néha megrázó, sokszor felemelő folyamatot ígér – egy biztos, nem hagy magamra, változtat rajtam” – fogalmazott.
Hol volt a titokzatos ókút?
Szabó Magda hároméves volt, amikor családja beköltözött a Szent Anna utca 22. szám alatti házba, amely az írónő gyermekkorának meghatározó helyszínévé vált. Soha nem engedték az udvaron lévő, rég betemetett kúthoz, amely számára a megfejthetetlen titkok szimbólumává vált. A ház ma már nem áll, az 1980-as években rossz állapotára hivatkozva lebontották, a helyén pedig a Svetits-intézet új szárnya épült fel.
Az idén 130 éves iskolát és az írónőt azonban nem csupán ez köti össze. Szabó Magda édesanyja, Jablonczay Lenke a Svetits tanítóképzőjének diákja volt, vagyis 1920-ban egykori alma matere szomszédságába költözött családjával. „Minden érdekelt, de az apácák voltak a legizgalmasabbak, sokat figyeltem őket a mi kerítésünk mögül, míg sétáikon különös, fegyelmezett mozdulattal összefonva kezüket ott lépdeltek a zárdakert kavicsos ösvényén” – írja Szabó Magda az Ókútban.
Az írónő Debrecen iránt érzett szeretete soha nem halványult el, azt vallotta, soha nem írt másról, mint amit Debrecenben megtanult az emberekről. „Szabó Magda itt nőtt fel, itt tanult, és bármerre vitte is az élet, számára Debrecen maradt az örök otthon. Innen indult – és meg sem állt a világhírig. Műveit több mint 40 nyelvre fordították le, történeteit szerte a világon olvassák. S miközben világhírű íróvá vált, a könyveiben újra és újra ott maradt Debrecen, ahonnan elindult” – mondta Juhász Anna.