Hogyan teltek a hétköznapok száz évvel ezelőtt, 1926-ban az akkor még csak lányokat nevelő Svetitsben? Milyen óráik voltak a tanulóknak, milyen szabályokat kellett betartaniuk, és hogyan került a Szent Anna utcai iskolába Ady Endre testvére? Nőnap alkalmából időutazásra indulunk.
Mennyiségtan, magyar nyelv, vallástan, földrajz, német nyelv, természetrajz, női kézimunka, rajz, testgyakorlat, ének – ilyen tantárgyakat tanultak 1926-ban a Svetits Intézet újonnan létrehozott leánygimnáziumának első tanulói. Összesen 34 diák iratkozott be az első tanévre, amelyet 1926. szeptember 15-én nyitottak meg Veni Sanctéval.
A gimnazista lányok beváltották a hozzájuk fűzött reményeket, a Svetits Intézet Értesítőjében az intézet vezetői így foglalták össze tapasztalataikat: „Általánosságban megnyugtató komolysággal dolgoztak növendékeink, ami biztató reményt kelt lelkünkben a jövőre nézve”.
Valószínűleg ezt a reményt erősítette a tankerületi királyi főigazgató többnapos látogatása is – ráadásul a Svetits leánygimnáziumában folyó szakmai munkát nem más ellenőrizte, mint Ady Lajos. Ismerős a vezetéknév? Nem véletlenül. Ady Endre öccséről van szó, aki a tanári pályán találta meg hivatását, és 1919 februárjától a debreceni tankerület főigazgatója volt.
Sport, nyelvek, kirándulások
A Svetits Intézetben – ahol a leánygimnázium mellett ekkor polgári leányiskola, ipariskola, valamint tanítóképző-intézet működött – már ekkor kifejezetten innovatív pedagógiai módszereket használtak, miközben az értékekhez is ragaszkodtak.
„Hogy a testi nevelést sem hanyagoltuk el, mutatta sikerült tornavizsgánkon kívül a tanítóképzők helybeli tornaversenyén bemutatott zenés torna-szabadgyakorlat, amelynek szép sikere van. A testi ápolást szolgálják részben ősszel és tavasszal úgyszólván hetenként rendezett tanulmányi séták a városban és környékén” – olvasható az iskola 1926/27-es értesítőjében, amelyből az is kiderül, hogy a tanítóképzős lányoknak szóló „nagy kirándulásokat” úgy tervezték meg, hogy öt év alatt Magyarország minden vidékéről képet kapjanak.
A tantestület értekezleteken tekintette át a különböző tantárgyak tanításával kapcsolatos kihívásokat. 1926 októberében a német nyelv és a történelem volt napirenden – előbbiről megállapították, hogy a nyelvoktatásban a nyelvtant nem szabad mellőzni, ugyanakkor „a nyelv gyakorlásának több alkalmat iparkodunk szerezni azáltal, hogy szabad időben is és valahányszor az alkalom kínálkozik, németül szólunk a növendékhez, hogy legalább a mindennapi érintkezésben előforduló szókifejezéseket tanulják meg a növendékek”.
Egyszerű öltözet, hosszú haj
A Svetitsben a lelkiség mindig is fontos szerepet töltött be, a lányok vasárnaponként és ünnepeken, sőt sokszor hétköznapokon is közösen vettek részt a szentmisén. A növendékek már ekkor több jótékonysági eseményen vettek részt, bekapcsolódva a karitatív munkába.
Az intézet ugyanakkor nem titkolta, hogy a náluk tanulóknak be kell tartaniuk a házirendet, amely többek között az öltözéküket is meghatározta. „Nem minden nehézség nélkül, de keresztülvittük, hogy testületi kivonulásnál egyenruha- és egyenklapban, fekete harisnyában jelenünk meg. A hajviselet is maholnap — hála a növesztésnek — komoly munkát fog adni s növendékeink már újra értékelik, mint régen, a szép hosszú hajat. Jól esik végignézni egyszerűen öltözött, simára fésült növendékeink sorain” – olvasható az értesítőben.
A száz évvel ezelőtti értesítő szerint a szülők is segítették a nővérek, a svetitses pedagógusok munkáját. „Nevelő, fegyelmező munkánkat sokban megkönnyítik a szülők részéről tapasztalt megértés és segítő hozzájárulás. Egy ízben szülői értekezletet is tartottunk, amikor a gyermeklélek edzését beszéltük meg: hisz bármint szeretnők is, az élet nehézségeitől gyermekeinket meg nem óvhatja a legönfeláldozóbb szeretet sem, tehát erősítenünk, edzenünk kell lelkét, hogy az élet viharaiban meg ne törjön” – írják.