Sajtóanyag

Alább az elmúlt évtizedekben, intézményünkről megjelent cikkekből olvashatnak válogatást.

Az Iskolanővérek 120 évvel ezelőtti Debrecenbe érkezéséről a Religio Katholikus Egyházi, Társadalmi és Irodalmi Folyóirat 1896. szeptember 5-i száma tudósít. Alább – a korabeli helyesírás megtartásával – részleteket közlünk a katolikus debreceniek nagy öröméről hírt adó cikkből.

Debreczen, szeptember 1. A katholicizmus ünnepe.

[...] midőn a buzgó kegyes-tanitó-rend tagjai 1719-ben itt letelepedtek, 3, mond három katholikust találtak, a hosszu és szivós küzdelmek daczára még 1857-ben, tehát 137 év után sem volt a hivek száma egészen 3000, és ma az a szám, szemben a 40,000 protestánssal 12,000-et tesz ki.

Ez a 12,000 kath. hivő ünnepelte tegnap a katholiczizmus ünnepét, olyan ünnepet, minőt még a város fennállása óta nem ünnepelt, mert tegnap, azaz augusztus 31-én este vonult be Debreczenbe a „Mi Asszonyunkról” nevezett apáczák hat tagja Temesvárról, hogy itt, ugy az alsóbb, mint a felsőbb leánynevelő intézetben megkezdjék, mondjuk ki nyiltan, nemcsak a katholikus, de számos protestáns család nagy örömére, üdvös müködésüket.

Ünnep volt ez belsőleg is, külsőleg is. Belsőleg, mert a szülők [...]örömmel vannak eltelve a felett is, hogy gyermekeik oktatása és nevelése oly kezekbe lesz letéve, kiktől nem a hiuságok, nem a gőgöt, nem a mindenkit cziczomában felülmulni törekvést, hanem a szerénységet, alázatosságot, önmegtagadást, szóval a keresztény nőt ékesitő erényeket fogják példában eltanulni. E, már szavakban is kifejezett öröm, bizonyitéka annak, hogy maguk a szülők érzik, mily elzülötté teszi a társadalmat, a modern nőnevelés és érzik mennyire szükséges visszatérni a keresztény nevelési alaphoz, elvenni a hivatlan elemek kezébőla nőnevelést, ha a társadalom elzüllését megakadályozni akarjuk és azt olyanokra bizni, kik nem csak szóval, de főleg példával tanitanak. Nem nagyitok, nem fantáziából beszélek, hanem valóságos tényt konstatálok, midőn állitom, hogy e benső öröm egészen átszellemültté teszi hiveinket, mondják: hála Istennek, nekünk is vannak apáczáink! Ugy gondolom, hogy ez elég jellemző arra nézve, mit éreznek sziveikben.

A benső érzelemnek a fogadtatás külsőségei teljesen megfeleltek, és e tekintetben is valóságos ünneppé lett a mai nap. Nem is tudom, fogadták-e nagyobb fénynyel valahol az apáczákat, mint éppen itt a protestántizmus hatalmas fészkében? Féltünk ugyan, hogy a reggel óta folyton esős idő megzavarja ünnepélyeinket; de mire megkondult az „Ave Máriá”-ra a déli harangszó, „Mi Asszonyunk” az ő tiszteletére szentelt leányainak derült napot varázsolt elő és bár váltakozva, de a megérkezésig a derült napfény, mintegy a tavasz kellemes illatával tölté be a levegőt, előjeléül az erények illatának, melyeket a nővérek terjeszteni hivatva vannak.

A kellemes idő valóban ezreket inditott a vasuthoz vezető utczára, hogy szeretettel üdvözöljék az oly régen és oly hőn várt apáczákat, a nép seregestűl tódult eléjök, hogy Isten hozottat mondjon nekik, jelen voltak az iskolás lánykák, de amit főleg ki kell emelnünk és ami lelkünknek különösen jól esett jelen voltak a kath. iskolaszéknek csaknem minden tagjai, nyiltan vallva meg hitüket a világ előtt ugyannyira, hogy a gyorsvonattal 7 órakor este megérkező apáczákat a vasutnál nem is papi ember, hanem az iskolaszék világi elnöke, tettes Váczy János földbirtokos ur üdvözölte. Isten jutalmazza meg a nemes tettét neki és jutalmazza az iskolaszék többi jelen volt tagjait is, kik elég lelki bátorsággal birtak éppen az egyházüldöztetés napjaiban, nyiltan ünnepelni az egyház önzetlen szüzeit, kik eljöttek hozzánk a keresztény regeneratio nagy müvén munkálkodni.

A vasúti kölcsönös üdvözlés után harangzugás és a népezreinek sorfala között történt a fényes bevonulás a városba és pedig egyenesen a templomba; abba a templomba, mely ime 4 év óta méltó házává lett Istennek, e templomba, melyet a hivek zsufolásig megtöltöttek, valóságos tündéries fény közt, mintegy földi paradicsomba vonultak az apáczák, az iskolaszék tagjai és egyház vezetés alatt, hol a sz. Rózsafüzér-Társulat tagjai égő gyertyával kezükben sorfalat képeztek és a „Veni Sancte”, valamint sz. áldás után körmenetben vezettettek a közel fekvő és immár állandó lakásukat képező zárda-intézetbe az apáczákat.

Határtalan örömmel vagyok eltelve, midőn ezen igénytelen sorokat papirra teszem, csak azt fájlalom végtelenül, hogy szivem egész örömét, hogy a mai napon érzett boldogságomat nem vagyok képes szavakkal kifejezni, hiszen e szavak oly szegények az érzelmek kifejezésére! De vigasztal az, hogy az ünnepély magasztos tényével szemben, a subjectiv érzelmeknek ugy is háttérbe kell szorulniok és az esemény nagyságával szemben, az egyéni aspiratióknak el kell hallgatniok, annál is inkább, mert az, amit irtam magáról a tényről, ugy is csak halvány visszfénye annak ami történt, mit egyéni érzelmek rászólásául még inkább elhomályositani tehát nem szabad, hadd ragyogjon maga a fény. Hadd fényeskedjék maga az esemény, mely maga többet mond a legfényesebb leirásnál!

Beszámoltam ugy a hogy a katholiczizmus debreczeni ünnepéről, hogy ennek némi nyoma legyen a „Religio”-ban. De azért még van mondani valóm, a mi nélkül tudósitásom hiányos lenne és igazságtalannak tünhetnék fel; tudósitásom végén beszélek tehát az ünnep elejéről, azaz alapjáról, midőn emlitést teszek arról, hogy Isten után kinek köszönhetjük a mai napot?

A Debreczenbe jött apáczák és ugy a debreczeniek is, egy ajtatos özvegy nőnek, Szvetits Mátyás nejének, szül. Kojanitz Annának köszönhetik, hogy ime itt ma már apácza zárda áll fenn. Fennevezett ajtatos özvegy ugyanis 1882. nov. 17-én elhalálozván összes vagyonát, mely házakban állott, egy apáczák vezetésére bizandó róm. kath. leánynevelő intézetre hagyta olyformán, hogy ott nem árva, de szegény szülők gyermekei neveltessenek, az összeg, az elhalálozás után, az intézet felállitására még nem levén elegendő, mind máig gyarapittatott és szerencsés körülmények közbejöttével, 14 év alatt annyira szaporodott, hogy már nemcsak a tekintélyes intézet felépitve készen áll, hanem szép jövdelemmel is rendelkezik, ugy az apáczák, mint az intézetbe felveendő szegény, most még csak 10 leány ellátására, az intézet egyik felépitett szárnya ugyanis mintegy 55 ezer frtot képvisel, ezenfelül van még 60 ezer frtot jóval felülhaladó értéket képviselő két ház. Ez mind a nemeslelkü alapitónő hagyatékához tartozik és igy neki köszönhetjük, hogy tegnap ünnepeltünk. Áldás legyen porain! És kisérje Isten áldása azok lépteit is, kik annyit fáradoztak az intézet létrehozatalán, áldja meg apáczáink müködését, vegye őket pártfogásába „Miasszonyunk.” Ti pedig áldott lelkek, kik idejöveteletekkel nekünk annyi örömet okoztatok, legyetek üdvözölve általunk e helyen is!

–a–

Az Iskolanővérek 10 hónapos debreceni működésének sikeréről a Religio Katholikus Egyházi, Társadalmi és Irodalmi Folyóirat 1897. június 30-i számában olvashatunk lelkes beszámolót. Alább – szöveghűen – az írás egészét közöljük.

Debreczen, junius 26. Évzáró vizsgálatok a „Notre Dame”-oknál.

Tiz hónappal ezelőtt egy tudósitást közöltem a ’Religio-Vallás’-ban, melyben ecseteltem azt a páratlan fényes fogadtatást, melyet a Temesvárról hozzánk letelepedés végett jött „Miasszonyunkról” nevezett ’Szegény Iskola-Nővérek’ Debreczen városának szine-java, minden vallásfelekezeti különbség nélkül fogadta; igy czáfolva meg egyes jó katholikusok, ­sőt még egy, de csak elhallgatom – felfogását; mire valók Debreczenben az apáczák? És e bizalmával előlegezve azt az örömteljes, eredményben dusgazdag jövőt a nevelés-és oktatás terén, mely a szülőkre gyermekeik révén várakozott.

Tiz hónap, mily hosszu idő, midőn még az ember előtt áll, midőn még azt át kell élni! És ma, midőn már átéltük, midőn már tul vagyunk rajta, ugy tünik fel, mint egy röpke gondolat, mely alighogy az elmében megszülemlik, már is eltünik; ugy tünik fel, mint az órának másodperczet jelző mutatója, melynek körforgásában a szem alig tudja észrevenni miként tünik pattogva serczegve tova egyik másodperczről a másikra. Igy tünt el ez a tiz hónap is; csaknem azt mondhatom, tegnap irtam tudósitást a ’Notre Dame’-ok megérkezéséről, és ma, mint egy más nap, irom a tudósitást müködésükről. Ugy érzem, még tiz hónap mulva is, mintha az egész tudósitás, melyet tiz hónappal azelőtt irtam, még most is teljes egészében fejemben volna, s kérdem, nem ma-e a tegnap? Nem ma, 1897. junius 26-án van-e 1896. szeptember 1.? Csaknem ugy látszik, hogy igen.

Pedig még sincsen ugy, mert hisz akkor előlegezett bizalomról, nagyfoku reményről, az arczokról letükröződő örömről, a lelkesedés nyilatkozásáról irtam; ma pedig arról kell irnom, teljesedésbe mentek-e a remények, az óhajok, nem tünt-e el az öröm az arczokról? Nem változott-e át csalódássá, ami remény, bizalom volt? Tehát mégis más az idő; és ezt az időközt betölti annak a nehány szegény szerzetes nőnek, fáradhatatlan, az éjjelt is nappallá varázsoló nemes müködése, kik ide jöttek hozzánk, hogy itt követve az Úr Jézus szavait „hagyjátok a kisdedeket hozzám jönni,” leereszkedő szivességgel nyájassággal, szeretettel, de egyuttal finom paedagogiai, didaktikai képességgel és tudománynyal eltelve és felfegyverezve, nevelték és oktatták a debreczeni hivek és nem hivek leánygyermekeit, tegyük hozzá, nevelték és oktatták ugy, hogy az előlegezett bizalomnak daczára a kezdet nehézségeinek oly mérvben feleltek meg, hogy a debreczeniek öröme az ő apáczáik miatt ma már bátran elmondható, megkétszereződött ugy annyira, hogy ma látva az ő fáradhatatlan tevékenységüket, az oktatás és nevelés terén kivivott sikerüket, szerénységüket és alázatosságukat, nemcsak a jó katholikusok, hanem a más felekezetüek, férfiak és nők egyaránt, tisztelettel hajolnak meg előttük, amint azt méltán meg is érdemlik.

Az ime már többször emlitett előlegezett bizalomra a méltó választ, ugyanis apáczáink azon évzáró-vizsgákon adták meg, melyeket növendékeikkel a napokban jun. 21-26. mutattak be a szülőknek. Hogy ezek a vizsgák mily szigoruak voltak és igy a szülők mily alaposan győződhettek meg gyermekeik haladásáról és az apáczák fáradhatatlan buzgóságáról, arról fogalmat nyerhet mindenki, ha elképzeli, hogy a felső leányiskola 4 osztályában a vizsgák 4 napon keresztül tartottak, mindennap reggel 8 órától 1 óráig d. u. és folytatva d. u. 8 órától 7­ig 1/48-ig; és a mi ebben a legörvendetesebb, a vizsgák oly kitünő eredménnyel folytak, hogy a hallgatóság éppen nem unt bele, sőt azt kellett tapasztalni, hogy a vizsgák vége felé a hallgatóság még inkább szaporodott, ezzel is bizonyitékát adva a szülők a kitünő szerzetes­nővérek iránt táplált szeretetüknek és nagyrabecsülésüknek, melynek évközben is nem egy örvendetes tanuságát adták.

Hogy a tudományokban való oktatás mellett a női kézimunkában is oktatást nyertek a növendékek, hogy itt is nagyszerü eredményt mutattak fel, az már abból is bizonyos, hogy apáczáink e tekintetben első rangu hirnévvel birnak, erről győződhetett meg mindenki, aki a munka-kiállitás termében a munkákat megszemlélte. Dicsőségükre válik apáczáinknak – mint ezt hozzáértő nők mondták, – hogy ily rövid idő alatt ily pompás kiállitást voltak képesek bemutatni a gyermekek munkáiból, melyek közt ugy az egyszerü, mint a finomabb női kézimunkák feltalálhatók. Bizonyára számosan azon szülők, kik gyermekeiket az év elején, a helyiség szük volta miatt nem helyezhették el az intézet iskoláiba, most látva az eredményt, kétszeresen fájlalják, hogy gyermekeik a f. évben nem részesülhettek a jó tisztelendő nővérek nevelésében.

Az évzáró nagysikerü vizsgáknak méltó befejezése volt a zene, szavalat és ének részekből gazdagon összeállitott programm; összesen 17 darab volt jelezve a meghivón, melyek csak ujabb bizonyságául szolgáltak annak, hogy az intézet e tekintetben is kitünő kezek, lelkiismeretes vezetés alatt áll és hogy apáczáink müködése éppen nem szorul ugynevezett jóakaratu kritikára, hanem a legszigorubbat is bátran kiállja.

Egy szóval, Debreczen városa csak örülhet, hogy a nemes alapitó urnő és bibornok­püspökünk ő eminenciájának bőkezüségéből itt a ’Miasszonyunkról’ nevezett ’Szegény Iskola-Nővérek’ vezetése alatt oly áldásos nőnevelési intézet létesült, mely Isten kegyelmével remélhetőleg rövid idő alatt meg fogja hozni dús gyümölcsét, melynek hasznát nem csak a szülők, nem csak a város, hanem az ország is fogja élvezni; mondom az ország is, mert a jó nővérek, a mellett, hogy növendékeiket a minden boldogság alapját képező vallásosságban nevelik, a mellett még oktatásukat a hazafias szellem is minden izében átlengi, miről bőségesen meggyőződést szerezhettek mindazok, kik szerencsések voltak e nagyszabásu eredménynyel végződött vizsgákon megjelenhetni, mert ott közvetlen tapasztalatból láthatták, hogy e szegény szerzetes nők szivében forró hazafias érzelem buzog, mit átöntenek tanitványaikba is, miért is mi csak szerencsét kivánhatunk Debreczen városának, hogy ily szellemű intézet emelkedett városunkban és legmelegebb elismerésünket fejezzük ki a jó nővéreknek fáradhatatlan, buzgó és minden tiszteletre méltó müködésükért, kérjük is a jó Istent, hogy őket müködésükben kegyelmével jövőre is támogassa.

Ime kiejtettem e szót, hogy jövőre, és ha már kiejtettem, ugy még nem fejezem be tudósitásomat, hanem még valamit hozzá adok, ami nem kevésbé érdekes és fontos, mint azok, miket fennebb, mintegy érintve, röviden elmondtam.

Hogy az az intézet fényesen bevált, azt már a mondottakból is lehet látni, de a bizalomnak, melylyel az intézet iránt Debreczenben viseltetnek, ujabb bizonyitékául, még többet is mondhatok és kell mondanom. Már hiában, ezek a mi kath. zárdai nőnevelő­intézeteink olyanok, mint a nap: hová ez jótékony sugarait kiterjeszti, ott gazdag tenyészetnek indul minden; ilyenek a mi zárdáink is. Megtelepszik egy pár ’nővér’ és a kis mustármag, Melyet ők elvetnek és gondos lelkiismeretességgel ápolnak, anélkül, hogy az ember észrevenné, növekszik és rövid idő alatt terebélyes fává nő fel.

Itt is ez a dolgok rendes folyamata tapasztalható. Egy évvel, azaz 10 hónappal ezelőtt ide jött néhány szerény apácza; dolgozott, fáradt szerényen a 4 felső leányiskolában, de már az év elején oly számosan jelentkeztek a növendékek, hogy a jó nővérek többeket kénytelenek voltak fájdalmukra elutasitani; a bizalom növekedett és ime 10 hónap alatt oda jutottunk – hála Istennek – hogy a zárda emeletes épülete folytatólag már készen van, a megvett zsidó zsinagóga pedig java részt át van alakitva, ugy hogy a jövő iskolai év elején a nővérek, kikhez mármost jelentkeznek a szülők gyermekeik fölvétele végett, hogy el ne késsenek – már az elemi osztályokat is megnyitják és kellő helyiséggel fognak rendelkezni arra, hogy az intézet 40-50 belnövendéket befogadhasson.

Mit jelent e tény mást, mint a nagymérvű bizalmat, melylyel a szülők a jó nővérek iránt viseltetnek, még pedig nemcsak katholikusok, hanem zsidók és reformátusok is. Kiknek pedig itt helyben nagyszerű református nevelő intézet áll rendelkezésükre! Tehát ez a katholikus zárdai nevelés még sok protestáns szülőnek is jobban tetszik, mint a református. Folytassátok tehát, ti áldott lelkek, folytassátok az eddigi szellemben, és a jó Isten áldása, ’Miasszonyunk’ pártfogása ezután sem marad el tőletek!

–a–

 

Ébresztő! (Kongregációs Értesítő) 1924. januári száma (VII. évf. 1. szám) Jubileumunk címmel arról írt, hogy „a Svetits-tanítóképző ... fennállásának negyedszázados évfordulóját ünnepelte."

kattintson a képekre a nagyobb mérethez

 

A Katholikus Figyelő (Hitbuzgalmi és társadalmi folyóirat) 1929 júniusában megjelent számában arról adnak hírt, hogy a debreceni úrnapi körmeneten „tízezernyi tömeg vett részt”. A cikkben közölt három kép közül az egyik a Svetits Intézet magyaros ruhában vonuló leányait ábrázolja szerzetestanáraik kíséretében. 

                     

 

A Debreczen 1930. április 20-i Vasárnapi melléklete bemutatta Patzó Márton építész által tervezett, a Svetits Alapítványhoz tartozó bérházat. 

 

Debrecen katholikus multja és jelene című, Liszt Nándor és Sümeghy József által szerkesztett, 1930-ban, Debrecenben megjelent kiadvány Svetits Intézet (1896) címmel közreadott cikkében áttekinti a Svetits Intézet történetét és Debrecen város neveléstörténetében betöltött szerepét. Az írás egy volt növendék szavaival zárul: „Élni kell az alkotásnak, mely annyi lelkes nőt adott ... Itt tanultuk meg, hogy magyarok vagyunk!”

                        

 

 

A Debreczen-Nagyváradi Értesítő (Társadalmi és Közgazdasági Hetilap) 1900. február 4-i számában A megdicsért leánynevelő intézet címmel jelent meg cikk, amelyben arról olvashatunk, hogy Gerevich Emil miniszteri biztos tartott vizsgálatot az intézetben. Dr. Gerevich Emil kijelentette: „Azért jött, hogy hibákat keresse, és amire hosszas évek teljesített vizsgálatai során más helyeken nem volt eset, Debrecenben bekövetkezett. Még csak kifogásolni valót sem talált. Ellenkezőleg! El van ragadtatva. Az intézetben uralkodó hazafias szellem, vallásos érzület, más felekezetbeliekkel a legrokonszenvesebb testvéri szeretet, a növendékek helyes és pedagógiai szempontból magas nívón álló kiképzése mélyen meglepte,... ezen vizsgálatnak eredményéről illetékes helyen a legnagyobb dicséret hangján fog jelentést tenni. Kijelentette, hogy a tanítóképző intézetnek eddig három évre adott nyilvánossági jogot most egyszer s mindenkorra kapja meg az intézet.”

 

A Debreczeni Ujság 1931. január 13-i száma arról számol be, hogy a „Svetits Intézet volt növendékeinek diákszövetsége, mely eddigi munkásságával is bőségesen rászolgált a közönség szeretetére, vasárnap délután tartotta idei első kulturdélutánját az intézet zsúfolásig megterelt dísztermében.” Az illusztris vendégek előtt zajlott programot Dr. Lindenberger János apostoli kormányzó a diákszövetség „ethikai és pedagógiai” jelentőségéről szóló előadása nyitotta meg, melyet hegedű, zongora- és énekszámok követtek. A kulturális programot Dr. Láng Nándor egyetemi professzor vetített képekkel illusztrált „szabadelőadása” zárta.

                         

 

A Debreczeni Ujság 1931. május 22-i számában arról olvashatunk, hogy „lélekemelő ünnepség keretében folyt le Wolafka Nándor püspök és (Stillmungusz) Mária Margit főnöknő (a Svetits alapítói) emléktábláinak leleplezése a Svetits Intézetben, valamint ebből az alkalomból emlékünnepélyt tartottak a vármegyeháza dísztermében.

                 

 

A Debreczen című újság 1933. február 14-i számában arról tudósítanak, hogy „zsúfolt ház előtt, óriási siker mellett folyt le a Svetits-intézet jótékony előadása.” A cikk méltatta Mária Viola nővért, akinek „pedagógiájának beszédes bizonyítéka” volt a „Svetits-intézeti tanítóképző IV. éves növendékeinek jótékony célú,” önállóan rendezett előadása.

 

A Debreczen 1936. május 10-i Vasárnapi Képes Melléklete képekben adott hírt intézményünkről.

 

Svetitses élet a 30-as évek végén:

Részlet Karossa Jelmával készített életútinterjúból:

„...tízéves koromban innen elkerültem intézetbe, a Svetitsbe, Debrecennek a katolikus leányintézetébe, és ott voltam bentlakó két évig,.. Nagyon jó osztályfőnöknőt kaptunk, egy tündéri nő volt, szóval anyánk helyett anyánk... senki sem akarja elhinni, de érettségi tételünk harmincnyolcban Ady Endre és kora volt. Budapesten Ady Endréről katolikus iskolában még szólni sem lehetett. Itt Debrecenben igen... Szvetitsben volt három zsidó lány osztálytársunk, és két cigány lány. És semmi probléma nem volt ezekkel, a világon semmi...

Mindannyian náciellenesek voltunk, ...a zárda is az volt. Érettségi előtt meghívtak egy Aradi Zsolt nevezetű, akkor újságíró volt a Nemzeti Újságnál. A Nemzeti Újság akkor egy katolikus lap volt, meg lett híva a Svetitsbe, és tartott egy előadást, nekem még valahol meg is van. Az volt a címe, hogy Mussolini, Hitler és a szovjet. És összehasonlította a hármat, hogy egy az egyben ugyanaz. Szóval ilyen volt a mentalitás, hogy egy ilyet hívtak meg, és ő felvilágosított bennünket arról, hogy mindenféle diktatórikus és ilyen demagógrendszer mit hoz magával, miben hasonlít, és miben nem kell hinni.

Mindezt 38-ban? Igen...

Aradi Zsolt erről beszélt, hogy mindenféle emberi szabadságjog el lesz törölve,

...a kollégiumban volt-e bármilyen egyéb társasági élet…?

– Akkor voltak ezek, a…Mária kongregációk… Azoknak mindegyiknek ilyen vallásos jellege volt. De ebben lenni nem volt kötelező,…”

Szarka Eszter: „Úgyhogy körülbelül így történt...”  Egy önéletrajzi elbeszélés és értelmezése. Múltunk, 2005/4.

 

A Debreczen című újság 1936. május 12-i számából értesülhetünk arról, hogy a Svetits intézetben anyák napi ünnepségek zajlottak.

 

Az Új Ember (Katolikus hetilap) 1976. február 22-i száma A Svetits Leánygimnázium – közelről címmel közöl cikket intézményünkről. „S szeretnénk, ha tudnák szerte az országban: szülők, egyházközségiek: olyan embereket akarnak nevelni itt, akik meggyőződésüket követve hazánknak, társadalmunknak, egyházunknak lesznek hűséges, hasznos tagjai” – nyilatkozza a gimnázium vezetése az újságírónak.

 

A Vigilia 1977 szeptemberi száma Öt templom – öt tér című cikkében elemzést közöl A Svetits leánygimnázium kápolnája címmel Perczel Dénes építészmérnök által tervezett és kivitelezett intézményi kápolnáról.

 

A Magyar Hírek című újság 1980. május 17-i számában képes beszámolót olvashatunk a Svetitsről: „Ájtatos apácák, nyakig gombolt egyenruhában bókoló növendékek, szigorú pillantású pedellus, nevetés nélküli vasfegyelem” helyett farmernadrágos lányokkal találkozott az újságíró, akiknek ráadásul a szemébe lógott a hajuk. Farkas Mária (Margaréta nővér) igazgatótól azt is megtudhatja az olvasó, hogy „a folyton változó világgal alakul” az iskola is. „Megváltozott, korszerűsödött, ... a mai korhoz alakítottuk iskolánk légkörét, tananyagát is.” Az igazgató idézi Szabó Magda írónőt, aki „sohasem hitte volna, ennyit változhat ez az iskola.” A kémiai és fizikai előadóterem kapcsán az újságíró elismerően nyilatkozik az iskola igen korszerű technikai felszereléséről.

 

Az Új Ember (Katolikus hetilap) 1982. december 5-i száma, a Svetits Intézet centenáriuma alkalmából, Életre szóló etikai iránytű címmel közölt írást arról, hogy „Magyarországon párját ritkító, ha egy iskola száz éve, az alapító szándékának teljes mértékben megfelelve, eredeti nevén ma is működik. A Svetits Intézet ilyen, s létével eleven cáfolata annak az ostoba közhiedelemnek, hogy ami régi, az ósdi.”

 

Az Új Ember (Katolikus hetilap) 1985. szeptember 22-i száma Tanévnyitó a Svetits gimnáziumban címmel tudósít arról, hogy „csak Isten kegyelme folytán maradhattak meg és építhették fel új kollégiumukat” az iskolanővérek.

 

Az Ötlet (Közéleti hetilap) 1989. október 12-i számában Ködben útirányt ne változtass! címmel olvashatunk iskolánkról. Az írásból – többek között – megtudhatjuk, hogy „a két világháború között a Svetits Intézet a magyar nőnevelés egyik országos hírű intézménye lett. Vargacz Krisztina igazgató megemlíti, hogy az ÁEH (Állami Egyházügyi Hivatal) egyik illetékese még 1987-ben is úgy fogalmazott, „mit akarunk mi, amikor társadalomellenesen neveljük a gyerekeket ... talán azokat a nevelési elveket értelmezte így, amelyek szerint: Érdemes elvállalni az életet, bármilyen súlyos gondokkal küzd is az ember.”

 

Az Úton (Önálló társadalmi és politikai hetilap) 1989. november 16-i számában Állami gimnázium – „katolikus” épületben? címmel arról olvashatunk, a Tóth Árpád Gimnázium igazgatója, Polgár Sándor nyilatkozik arról, középiskolája 1958 óta működik az egykor a nővérek tulajdonában lévő épületben, ám az államosítás után a hivatalnokok elmulasztották rendezni az épület telekkönyvi helyzetét. Az igazgató megértően nyilatkozott a nővérek visszaigénylési kérelmével kapcsolatban, ugyanakkor hangsúlyozta, „ez az ügy nem két iskola vagy a két igazgató csatája, nekünk mindig korrekt és jó kapcsolatunk volt... Amikor optimista vagyok, ... úgy gondolom, rosszat álmodtam. Ha realista vagyok, akkor úgy gondolom, legalább egy évtized szükséges ennek az ügynek rendezéséhez.” A Svetits akkori igazgatója, Vargacz Krisztina hangsúlyozta: „Mi nem szeretnénk olyan módszerekkel élni, amilyeneket velünk szemben alkalmaztak 1950-ben.”

 

A Napló 1992. május 23-i számának A legfőbb nevelési eszköz: a szeretet című cikkében arról ad hírt, hogy szeptembertől elemi iskolai képzés indul a Svetits Katolikus Gimnáziumban. Az iskola elsődleges célja „az alapok igényes és differenciált formájú elsajátíttatása, valamint a tehetséggondozás. Feladatuknak tekintik, hogy szintézist teremtsenek a műveltség és a hit, illetve a hit és az élet pólusai között.”

 

A Napló (Független napilap) 1992. VII. 24-i számában Szeretet és következetes elvárások címmel közöl cikket intézményünkről. A tudósításban Géczy Erzsébet igazgatóhelyettes nővér beszél arról, hogy az iskola „a diákok vallásos szellemű nevelését, a tanulmányokban való előrehaladását igyekszik biztosítani.” 

 

A Hajdú-Bihari Napló (Független napilap) 1993. IX. 16-i számában tudósítást jelent meg Új épület a TÁG-nak címmel, melyből arról értesülhetünk, hogy 1994-95-96-ban évi 200 millió, összesen 600 millió forintot bocsát a kormány Debrecen rendelkezésére. Ebből az összegből és a hozzáadandó városi erőforrásból 1996 őszéig elkészülhet a Tóth Árpád Gimnázium új épülete. „S a költözéssel megvalósulhat a Miasszonyunk Rendház oktatási programja,... a tárgyalások eredményeiben a városi delegáció felkészültsége mellett szerepet játszott a Miasszonyunk Rendház és a katolikus püspökség munkatársainak támogató együttműködése.”

 

Világító Ceruza (A Nevelésért Szövetség Közoktatási és Köznevelési Lapja) 1993 októberében közölt cikket Egyházi iskolák – Debrecen – 1993 címmel, melyben a Svetits kapcsán az iskola akkori igazgatója, Géczy Erzsébet hangsúlyozza, hogy ebben az intézményben „az ember-és gyermekcentrikusság, s az összetartozás érzésének ápolása dominál ... a tanítványaik terhelése lényegesen magasabb az állami, önkormányzati iskolák tanulóiénál.”

 

Az Új Magyarország 1994. november 10-i száma A katolikus adófizető állampolgári joga címmel közölt írásában olvashatjuk Bosák Nándor megyéspüspök nyilatkozatát arról, hogy még egy elemi iskolára és egy fiúgimnáziumra lenne szükség az egyházmegye területén. Bosák Nándor az egyházak egykori iskolaépületeik visszaigénylésével kapcsolatban azt is megjegyzi, hogy az „önkormányzatok általában jól járnak, hisz lelakott, többnyire rossz állapotú épületeket adnak vissza, ám új iskolák árát igénylik az államtól...A Svetitsben például a szerzetes-nővérek a fizetésüket is az iskola javítgatására fordítják.”

 

Egy be nem azonosított lap 1995. június 22-i számában jelent meg Derűvel élhetjük az életünk címmel írás, amelyben arról olvashatunk, hogy a Svetits Katolikus Gimnáziumban már második éve érettségizhetnek a diákok természetes életmód és gyógymódok című fakultációs tárgyból.

 

A Hajdú-Bihari Napló 1996. szeptember 7-i számában A társadalmat szolgálni s nem kiszolgálni kell címmel olvashatunk a Svetits Katolikus Iskola tanévkezdéséről és keresztény nevelési elveiről.

 

1997. február 22-i (újság neve ismeretlen) dr. Kubinyi Andrásné, a Svetits egykori, 75 éves diákja Szerzetesnők a hatoson címmel közölt visszaemlékező cikket, melyben többek között ezt olvashatjuk: „Bártan mondhatom, aki ott végzett, az nem kallódott el a világban, hanem – bármilyen körülmények között is – megállta a helyét az élet viharaiban.

 

Az Öröm-hír (a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye lapja) 2013. IX. évfolyamának 2. számában arról olvashattunk, a Svetits neveltjeit arra hívja, hogy „Istenbe vetett bizalommal, értelmi, lelki és testi tehetségüket latba vetve, a szellemi erőfeszítést vállalva, értékeket teremtsenek a maguk és embertársaik számára.” 

          

 

A Hajdú-Bihari Napló 2013. június 13-i száma Megmutatkozott a rejtelmes anyag című cikkében tudósított természettudományos szakkörünk munkájáról.

 

Intézetünk egykori diákja, Dr. Fegyveres Mária gyermekorvos, az 2013. évi Életmesék pályázat különdíjasa így emlékezik egykori iskolájáról:

„1948-ban az egyházi iskolákat államosították... Nagyon rosszul viseltük a változást. Hiányoltuk az ősi falakhoz hozzátartozó, és általunk nagyon szeretett... apácákat... Egyik osztálytársunk, B. Mariann édesanyja kifejezésre juttatta, hogy a Svetits magánhagyatékból létesült, maradjon meg felekezetinek,... Következmény: kiküldött megfigyelők részéről feljelentés. VÁD: demokrácia elleni izgatás... ÍTÉLET 1950-ben: Nyolc hónap letöltendő börtönbüntetés. (Otthon három gyermek.)”

  

 

 

 

 

 

 

 

A Napló 2014. évi 39. számában jelent meg az alábbi cikk:

 

 

A keresztény és nemzeti értékek továbbadása a legfontosabb feladat

címmel jelent meg tudósítás 2014. november 7-én a Dehir.hu-n.

Az iskolanővéri intézmények pedagógusai számára szervezett, kétnapos konferenciának intézményünk adott otthont. A rendezvény megnyitóján elhangzottakról az alábbi összefoglaló jelent meg:

1896-ban nyitotta meg a kapuit a tanulni vágyó diákok előtt a Svetits Katolikus Iskola. Ma több mint 800 gyerek jár ide. Óvodáskortól egészen az érettségiig foglalkoznak az iskolanővérek itt a gyerekekkel.

- A kornak mindig érzékeljük az adottságait, ezekre mindig reagálunk. Folyamatosan gondolkodunk, imádkozunk, keressük a ma hatékony utakat. A mai fiatalokhoz próbálunk úgy utat találni, hogy az mindenki számára gyümölcsöző legyen – mondta el Bártfay M. Zsuzsanna, a Svetits Katolikus Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium igazgatója.

- Mi a küldetéses ember iskolája vagyunk. Ez nemcsak ránk vonatkozik, a szerzetesnővérekre, hanem így élnek itt a kollégáink is. És mi azt szeretnénk, ha a gyermekek, fiatalok, akik itt vannak, ők is küldetésként élnék meg a tanulást – hangsúlyozta Lobmayer M. Judit, a Boldogasszony Iskolanővérek magyar tartományfőnöke.

A Kárpát-medencei nevelési konferencián Soltész Miklós azt mondta: a keresztény és a nemzeti értékek megőrzésében és továbbadásában fontos szerepet játszanak az Iskolanővérek által működtetett intézmények.

Komolay Szabolcs, Debrecen alpolgármestere köszöntőjében úgy fogalmazott: Debrecen oktatásában meghatározó szerepet játszik az Iskolanővérek Svetits intézménye. Éppen ezért az önkormányzat a jövőben is segíti működésüket.

 

 

2016. március 30-án, Eszközeink okosodnak, miközben mi butulunk címmel jelent meg tudósítás  Kiss Ulrich atya előadásáról a Hajdú Onlinon.

 

Az eszközeink okosodnak, miközben mi butulunk

Miközben mára korlátlan mennyiségben tudunk adatot tárolni, paradox módon az elmúlt 100 évben megnövekedett a kulturális veszteség; a tömegmédia ugyanis csak a bestsellert tartja számon – mutatott rá Kiss Ulrich jezsuita szerzetes, aki a Svetits Hetek Média programsorozatának vendége volt a napokban; a gimnazistáknak „Média: mi fogyasztjuk, vagy minket fogyaszt?” címmel tartott humorral fűszerezett előadást.

Generációs különbség

Az előadó idézett egy felmérést, melynek során kommunikációs szokásokat vizsgáltak a hazai felnőttek körében, heti többszöri médiafogyasztásra vonatkozóan, 2013 és 2014 összehasonlításában.

– Eszerint a legnagyobb a változás a nyomtatott sajtónál, egy év alatt tíz százalékkal csökkent a napilapok olvasottsága, ma mindössze 36 százalék a felnőtt lakosság körében – idézte Kiss Ulrich, s az olvasás kapcsán nem mellesleg felhívta a diákok figyelmét a könyvtárak utánozhatatlan atmoszférájára. – A rádióhallgatás viszonylag stabil és minden korosztályban az, ugyanis a legkülönbözőbb tevékenységek közben végezhető. Nem meglepő, hogy az internet használata nő; e szempontból pedig egy forradalom közepén vagyunk, ami nemcsak technológiai, hanem kulturális kérdés is. Hatalmas változás ez, melynek senki sem tudja a következményeit!

Fotó: Matey István ©

Az előadó megjegyezte: a digitális analfabéták száma csökken, s e téren megfigyelhető egy generációs különbség, mert bár az idősebbek hiába használják egyre többet a világhálót és a kütyüket, egyre inkább „beleszorulnak” a meglévő tudásukba, mert nem győzik a gyors technológiai fejlődést követni.

Ma már nem csak emberekkel, állatokkal és – hitünk szerint – Istennel kommunikálunk, de tárgyakkal is. Rohamosan terjednek az okos eszközök, minden digitalizálható, és fogják is digitalizálni! – mondta.

Tartozni valahová

Az (egyébként közgazdász végzettséggel is rendelkező) előadó szerint az 1929-33-as gazdasági világválság arról szólt, hogy a gőzgépről át kellett állni az elektromos eszközökre, melyek ezután terjedtek el rohamléptekben, ma ugyanez a változás zajlik, csak ma a nanotechnológia és a bionika (a biológia és a digitális forradalom közös iparága) szerez magának teret. Csakhogy az elképesztő technikai fejlődés mellett az ember tulajdonságai évezredek óta nemigen változtak…

A tévé vagy internet a valahová tartozás szükségletét elégíti ki az ember életében – mutatott rá Kiss Ulrich. Úgy véli, az egyházfő feladata (még inkább, mint a médiáé!) a kommunikáció. Szerinte az egyház 2000 éve örömhírt közöl, és ma a médiával szoros szövetségben kellene működnie azért, hogy közösségeket kovácsoljanak – ez azonban ritkán van így. Mindkettő dolga lenne, de igazán csak az egyház teszi ezt: segíteni az embereknek abban, hogy megértsék, mi történik körülöttük! – figyelmeztetett.

 

 

DEHÍR 2016. október 4-i cikke a Svetits 120. tanévének ünnepélyes megnyitójáról az alábbi összefoglaló cikket közölte.

 

Már százhúsz éve neveli jóra a gyerekeket a Svetits Debrecenben

Százhúsz éves fennállásának évfordulóját ünnepli a Svetits Katolikus Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium. A jubileumi ünnepségre több napos rendezvény sorozattal készül az intézmény. A mai megnyitót az iskola kápolnájában tartották, amelyen az egyház és a város vezetői is részt vettek.

A Svetits kápolnájában tartották az intézmény fennállásának 120. évfordulójára rendezett nyitóünnepséget. Palánki Ferenc római katolikus megyéspüspök az első iskolanővérek áldozatos munkájáról beszélt, akik megteremtették a színvonalas oktatás és a hit harmóniáját. Hozzátette, akik a fiatalokért fáradoznak, azok a jövőt építik.

 

Amikor visszaemlékezünk a múltra, erre a 120 esztendőre, akkor is a jövőre gondolunk, akkor is arra figyelünk, hogy milyen nagyszerű munkát végeznek itt a nővérek, példaadásukkal, szeretetükkel, jóságukkal, a jóra, szépre, igazságra nevelik a fiatalokat – hangsúlyozta Palánki Ferenc, Debrecen-Nyiregyházi megyéspüspök. Az ünnepségen Papp László polgármester kiemelte: a Svetits a 120 év alatt beírta magát a város oktatási életébe. Hozzátette, Debrecen mindig is sokszínű volt vallásilag, ami jót tett mind a hitéletnek, mind az oktatásnak.

A legfontosabb érték számunkra egymás elfogadása, szeretete, tisztelete. Azt látjuk, hogy a teremtett világ és mi mindannyian ezen a világon az úristen ajándékaként tudjuk széppé, boldoggá tenni mindannyiunk számára az életet – hallhattuk Bártfai Katalint, az intézmény igazgatóját.

A következő hetekben előadássorozatokat is szerveznek nevelési és pedagógiai kérdésekről, de lesz biciklitúra és családi nap is.

 

 

A Magyar Kurír 2016. október 6-án megjelent tudósításából:


120 éves jubileumát ünnepli a Svetits Intézet, a Boldogasszony Iskolanővérek debreceni iskolája
Jubileumi évvel ünnepli 120 éves fennállását a debreceni Svetits Katolikus Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium. Az év megnyitóját október 4-én az intézmény Szent Kereszt-kápolnájában tartották.

Az ünnepségen többek között részt vett Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök, Papp László, Debrecen polgármestere, Lobmayer M. Judit SSND, a Boldogasszony Iskolanővérek tartományfőnöknője, Csicsovszkyné Szilassy Emília a svetitses diákok szüleinek képviseletében, Bártfay M. Zsuzsanna, az intézmény igazgatója, az iskola nevelői és diákjai.

Elsőként Palánki Ferenc megyéspüspök köszöntötte a 120 éves intézményt. A jövőre tekintve elmondta, egységben, egymást megtartva, segítve, erősítve, az Isten szándéka szerint cselekedve lehet építeni Debrecen jövőjét. A főpásztor hangsúlyozta, hogy a jövő nem azokon múlik, akik félnek tőle, hanem akik bíznak benne, akik a fiatalokkal foglalkoznak. A Svetitsben 120 éve építik a jövőt az iskolanővérek azon fáradozva, hogy megváltoztassák a világot. Ezt úgy lehet megtenni, ha magunkon kezdjük a változtatást. Hasonlatként egy idős ember mondatait idézte a főpásztor: „Amikor fiatal voltam, szerettem volna megváltoztatni a világot, aztán idősebb koromban a családot, most hogy öreg vagyok, már csak magamat szeretném megváltoztatni. Milyen kár, hogy nem magammal kezdtem, akkor talán mind a három sikerült volna.”

„Kedves fiatok, itt a lehetőség. Ha azzal kezditek, hogy először magatokat változtatjátok meg, engedve, hogy neveljenek, növeljék bennetek Isten művét, a szeretetet, akkor sikerülni fog Isten országát építeni, családotokat, népünket, a világot megváltoztatni” – zárta beszédét Palánki Ferenc megyéspüspök.

Papp László, Debrecen polgármestere, a jubileumi rendezvénysorozat fővédnöke köszöntését visszatekintéssel kezdte, amelyben megemlékezett az intézményt alapító Svetits Mátyásról, a debreceni kereskedelmi és iparkamara első elnökéről és feleségéről, született Kojanitz Annáról, aki szintén kereskedőcsalád sarja volt. Az alapítók egy Svetits nevet viselő, apácák által vezetett katolikus leánynevelő intézet létesítését határozták el. 1986-ban a Temesvárról érkezett Miasszonyunkról Nevezett Szegény Iskolanővérek kezdték meg a tanítást az iskolában. A polgármester hangsúlyozta, az alapítók szándéka harmonikusan összecseng a város szellemiségével, amelyben felekezettől függetlenül nagy szerepe van az Istenbe vetett hitnek.

Ezután az oktatás jelentőségére utalva a polgármester büszkén jelentette ki, Debrecen óriási értékei között kiemelkedő szerepe van a Svetits Intézetnek, amely 120 éves oktató-nevelő munkájával beírta magát a város oktatásügyének történetébe.

Papp László az adott kor igényeire reagáló iskola sokszínűségét hangsúlyozva felsorolta az intézmény eddigi képzési típusait, elsőként említve az 1986-os tanévben induló felső leányiskolát, majd tanítóképzőt, aztán elemi, később polgári iskolát. Női kereskedelmi szaktanfolyamon, majd női ipari iskolában is tanulhattak a diákok, amely leánylíceummá, később gimnáziummá fejlődött. A szerzetesi iskolák államosításával nehéz helyzetbe került a Svetits, de végül egyedül a nővéreknek engedélyezték, hogy két intézményükben, így Debrecenben is folytathassák az oktatást. Napjainkban óvoda, általános iskola, gimnázium és kollégium is tartozik az intézményhez, amely az elmúlt két évtizedben jelentősen fejlődött. Papp László végül kifejtette, Debrecen város évszázadok óta elkötelezett az oktatás ügye mellett. Jól szervezett, hatékony, minőségi és a változó világ körülményeire jól reagáló oktatási rendszerrel rendelkezik, melynek keretében az országos tendenciákhoz hasonlóan az egyházi fenntartású oktatási intézmények egyre nagyobb szerepet töltenek be. Fontos, hogy a gyermekek és fiatalok a jól körülhatárolt iskolai közösségeken túl váljanak egy határtalan spirituális közösség tagjaivá, hogy ne csak tudásban, de lélekben is gyarapodjanak.

Csicsovszkiné Szilassy Emília a svetitses diákok szüleinek nevében emlékeit osztotta meg a résztvevőkkel. Mint mondta, a húsz évvel ezelőtti iskolaválasztás a mai napig meghatározza gyermekei életét. A stabil értékrendet követő intézménybe egykori szülőtársaival a mai napig visszajárnak Géczy M. Erzsébet nővér csütörtöki hittanóráira. Ez is azt mutatja, hogy az iskolanővérek nemcsak a gyermekek, hanem szüleik lelkiéletével is törődnek.

Lobmayer M. Judit tartományfőnöknő a 120 éves intézmény megalakulásától az évforduló ünnepi pillanatáig képkockákban emelt ki egy-egy rendkívüli eseményt.  Az örömteli eseményeket, de veszteségeket is megérő intézmény fennmaradása az isteni gondviselésnek, az emberi kitartásnak és elszántságnak a csodája, amelyet háromszor negyven évre bontva triptichonként állított az ünneplő közönség elé. A három pillanatkép egyike a kezdeti időszakban egy elszánt embert, Mellau Márton atyát, az akkori igazgatót mutatja, aki a szűkösnek bizonyuló iskola bővítésében maga is részt vett. A triptichon második képe a következő negyven év egyik kiemelkedő időszakát, a ’70-es éveket villantja fel, amely az életvidám, vagány, hol motorozó, hol gitáros, dobszólós szentmiséken evangelizáló iskolanővéreket ábrázolja, arra hívva fel a debreceniek figyelmét, hogy szeressék és válasszák a katolikus iskolát. A harmadik kép főszereplői pedig a nagy számban jelentkező diákok. A tartományfőnök végül hangsúlyozta, a 120 éves intézményt megtartó isteni gondviselésre és az elszánt, kitartó emberi cselekedetekre ma is szükség van.

Végül Bártfay M. Zsuzsanna, az intézmény igazgatója a Svetits alapításának 120. évfordulója alkalmából megnyitotta a jubileumi évet, Esterházy Péter gondolatait idézve: „Az ünneptől főként azt várnánk, hogy legyen! Mint a napsütés… Mi meg arcunkat a fénybe tartjuk. Ez volna az ünnep – jön, amikor ideje van, harmónia és jóság nő a nyomában, és nemcsak jobbá változunk, de a másik jóságára is rátalálunk.”

Az ünnepségen közreműködtek Varga Klári, a debreceni Csokonai Nemzeti Színház színművésze, Juhász Árpád előadóművész, Káplár Gréta népdalénekes, tanár, Holozsai Eszter fuvolista (a Virtuózok televíziós komolyzenei tehetségkutató 2016-os nyertese) és a Svetits Intézet növendékeiből álló Kicsinyek Kórusa.

 

 

 

Hajdúdorogi Főegyházmegye 2016 októberében megjelent tudósítása

Megnyílt a Svetits jubileumi éve

120 éve hittel, szívvel, értelemmel Debrecen szívében

Október 4-én tartották a Svetits Katolikus Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium jubileumi évének megnyitó ünnepségét az intézmény kápolnájában. Az intézmény több napos rendezvény sorozattal készül.

Palánki Ferenc római katolikus megyéspüspök a megnyitón az első iskolanővérek áldozatos munkájáról beszélt, akik megteremtették a színvonalas oktatás és a hit harmóniáját. Hozzátette, akik a fiatalokért fáradoznak, azok a jövőt építik. - Amikor visszaemlékezünk a múltra, erre a 120 esztendőre, akkor is a jövőre gondolunk, akkor is arra figyelünk, hogy milyen nagyszerű munkát végeznek itt a nővérek, példaadásukkal, szeretetükkel, jóságukkal, a jóra, szépre, igazságra nevelik a fiatalokat – hangsúlyozta Palánki Ferenc, Debrecen-Nyiregyházi megyéspüspök.

Az ünnepségen Papp László polgármester kiemelte: a Svetits a 120 év alatt beírta magát a város oktatási életébe. - Ez is mutatja azt, hogy ebben a városban mekkora szerepe is volt az Istenbe vetett hitnek, függetlenül attól, hogy ez a katolicizmus, protestantizmus, vagy valamely más vallás formájában jelent meg. Mutatja Debrecen polgárainak a gyarapodást, a fejlődést szolgáló tudásvágyát – jelentette ki a polgármester. 

Bártfay M. Zsuzsanna intézményvezető azt mondta: a legfontosabb érték számunkra egymás elfogadása, szeretete, tisztelete. Azt látjuk, hogy a teremtett világ és mi mindannyian ezen a világon az úristen ajándékaként tudjuk széppé, boldoggá tenni mindannyiunk számára az életet.

A következő hetekben előadássorozatokat is szerveznek nevelési és pedagógiai kérdésekről, de lesz biciklitúra és családi nap is.

 

Az Új Ember (Katolikus hetilap) 2016 október 16-ai számának tudósítása

Akik bíznak a jövőben

tovább a pdf formátumhoz >>

 

 

Alább részletek olvashatóak a Honvedelem.hu honlapon 2016. október 24-én megjelent cikkből, melynek szerzője Faragó Fanny volt.

 

KultúrKaland a „Hadtörténetiben”

 

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma által szervezett „OperaKaland – KultúrKaland Program” részeként a diákok magas színvonalú operaelőadásokon és ingyenes múzeum-, könyvtár-, vagy levéltár-pedagógiai foglalkozásokon vehettek részt az elmúlt hetekben. A napokban a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum (HM HIM) tárlatvezetésére és múzeumpedagógiai foglalkozására kísértük el a debreceni Svetits Katolikus Gimnázium 10. B osztályát.

 „A foglalkozás alap dolgokat tanít meg a diákoknak az ’56-os forradalomról. Ezért szoktam asszociációs játékokat szervezni, amikor a szabadságharc különböző szimbólumait mutatom be a gyerekeknek. A tárlatvezetés végén egy feladatlapot kell kitölteniük, ami nem igényel előzetes tudást. A válaszokat a múzeum termeiben kell levadászniuk, így szoktatjuk őket együttműködésre és eredményes csapatmunkára. A fegyverbemutató már kötetlenebb. A diákok PPS-géppisztolyt, AK-47-es gépkarabélyt, DP-28-as golyószórót vehetnek a kezükbe és még James Bond 48M – rendőrpisztolyával is fotózkodhatnak. Fontos, hogy úgy tudjanak ránézni az eszközökre, hogy ez nem egy játék, amit meg lehet venni az üzletekben. Érezniük kell, hogy a hatástalanított fegyvereknek és az acélsisakoknak is milyen súlya van” - árulta el Bolcsó István, a HM HIM Múzeumpedagógiai és Kiállítási Osztályának munkatársa, az intézmény tárlatvezetője.

Tóth Annától, a diákok osztályfőnökétől megtudtuk: az ’56-os forradalom 60. évfordulója alkalmából választotta ezt a tárlatot. Sőt, idén ez az osztály tartja az ünnepi műsort a gimnáziumban. Reggel indultak Debrecenből, majd az Erkel Színház operaelőadása után érkeztek a kiállításra. A tanárnő kiemelte: nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a kirándulás után az osztályfőnöki óra keretein belül átbeszéljék a nap történéseit és azt, hogy milyen maradandó emlékekkel gazdagodtak a diákok. 

Az osztály egyik tanulója, Gólya Richárd - aki kimagasló eredményeket ért el különböző történelmi versenyeken - a honvedelem.hu-nak elárulta: nagyon élvezte a kiállítást. Mint mondta: kifejezetten érdekli a katonai világ és nagyon örült, hogy a tárlat részletesen prezentálta az ’56-os forradalom momentumait. A teszt kitöltésében természetesen az ő csapata nyert, de legjobban a fegyverismertetés és azok kipróbálása zsongatta a fantáziáját.

 

 

 

 

ökoiskola

Kaláka együttes koncertje
Gimnazisták klubja
Karácsonyi műsor
Gimnáziumunk röplabda csapata
Általános iskolás kisdiákok
Karácsonyi műsor a gimnáziumban
Általános iskolás kisdiák
Svetits-hetek előadásán
Farsang az általános iskolában
Svetits-nap
Svetits-nap
Óvodai karácsony
Gimnáziumi évnyitó
Évnyitó az általános iskolában
Diákelőadás a Svetits-héten
Nyakkendőátadó műsor
Szalagtűző műsor
Sítábor
Termények megáldása-óvoda
Máriapócsi zarándoklat
Mikulás műsor az általános iskolában
Szalagtűző
Kollégiumi beavató
Karácsonyi kézműveskedés
Svetits-cukrászda
Augusztus 2017
H K Sz Cs P Szo V
31 1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30 31 1 2 3
júl.17. H-aug.25. P
Nyári szünet az óvodában
aug.25. P, 17:00 -
Szülői értekezlet a leendő ovisok szüleinek
aug.28. H
Első nevelési nap (óvoda)
aug.28. H, 07:00 - 17:00-aug.29. K
Befizetés (szeptemberre)
aug.29. K, 15:00 - 18:00
Köpeny és egyenruha vásárlása, cseréje
aug.29. K, 15:30 - 18:00
Tankönyvek átvétele
aug.29. K, 15:30 - 18:00
Egyenruha átvétele, cseréje (gimn.)
aug.29. K, 16:30 -
Elsősök szüleinek találkozása
aug.31. Cs, 16:30 -
Hetedikes szülői értekezlet (gimn.)
aug.31. Cs, 16:30 - 17:30
Elsősök ismerkedése, közös játék
szept. 1. P
Első tanítási nap (ált.isk.)
szept. 1. P
Gólyanap a hetedikeseknek
szept. 3. V, 09:00 -
Évnyitó szentmise (ált.isk.)
szept. 3. V, 15:00 - 19:00
Beköltözés a kollégiumba
szept. 4. H, 08:00 -
Évkezdő nap (gimn.)
szept. 4. H, 16:30 -
Szülői értekezlet (1-2.évf.)
szept. 5. K, 14:00 - 16:00
Értékmegőrző kulcsok átvétele
szept. 5. K, 16:30 -
Szülői értekezlet (3-4.évf.)
szept. 6. Sze, 16:30 -
Szülői értekezlet (5-8.évf.)
szept.16. Szo
Biciklitúra